hétfő, június 14, 2004
szokásos évvégi muszáj szenvedés az iskolában. vizsgák miatt egy akkora teremben voltunk, mint egy lakásból egy szimpla szoba. mondjuk alig volt pár ember. matek dogám 33/33 pontos lett, minden tantárgyból lezártak, fogjuk rá, h tűrhetően. (csoda, h a a föci dogám 4es lett, mert a tanár többször is látta, h puskázok)
sajnos a két srác, akit korrepetáltam, kettes és egyes dogát írtak. valamennyire rossz, h nincs gyümölcse a munkámnak. rossz érzésem van, mintha én rontottam volna el valamit.
ma kiderült, h Norbival (a múlt héten őt korrepetáltam) egy napon születtünk. mondtam is neki viccből, h adhat ezért nekem egy csajt. a spontanitást megragadva rámutattam adohányzóból női wcből kilépő minimuffra. közben hangosan megjegyezve: Ő jó lesz, biztos jó szűk! ő persze szegény nem értette a helyzetet, Norbi meg köszönt neki.
aztán kint tovább feszegettük a témát és akkor ő rávágta, h reggel született én meg délután. válaszom csak ennyi volt (mintegy borsot törve az orra alá): kit érdekel, akkor is én vagyok az okosabb!
sajnos a két srác, akit korrepetáltam, kettes és egyes dogát írtak. valamennyire rossz, h nincs gyümölcse a munkámnak. rossz érzésem van, mintha én rontottam volna el valamit.
ma kiderült, h Norbival (a múlt héten őt korrepetáltam) egy napon születtünk. mondtam is neki viccből, h adhat ezért nekem egy csajt. a spontanitást megragadva rámutattam a
aztán kint tovább feszegettük a témát és akkor ő rávágta, h reggel született én meg délután. válaszom csak ennyi volt (mintegy borsot törve az orra alá): kit érdekel, akkor is én vagyok az okosabb!
megjegyzés: lehet, h én béna vagyok csajozásban (ha nem a legbénább a Földkerekségen, amit meg is szenvedek, nap, mint nap), de legalább valamennyire odafigyedlek, hogy kontrolláljam az érzéseimet, valamint nem tekintem az embereket emocioánlis játékszereknek (Cruel Intentions), de ha mégis ez lenne, akkor vállalnám a tetteim következményét.
